világnézet és értékrendszer

Közös világnézet és értékrendszer az öko-közösségekben

Ez a bejegyzés a második az ökológiai válság megoldása utáni kutatásomról szóló kis sorozatban. Az előző bejegyzésben kutatásom első következtetéséről írtam. A következtetés az volt, hogy az ökológiai válság megoldása érdekében az embereknek helyi ökológiai közösségekben kellene élniük. Ez lenne a fenntartható életmód. Ez a bejegyzés a második következtetésről szól: a közös világnézet és értékrendszer fontosságáról az öko-közösségekben.

Az is fontos tehát, hogy ezen közösségek tagjai közös világnézettel és értékrendszerrel rendelkezzenek. De nem csak az fontos, hogy a világnézet és értékrendszer közös legyen. Az is szükséges, hogy az magába foglaljon valamilyen felfogást a transzcendensről. A világnézetnek ez az eleme lehet az alapja az értékrendszer egy lényeges elképzelésének. Ez az elképzelés pedig nem más, mint hogy a boldogság nem az anyagi javak és örömök felhalmozásában rejlik, hanem egy magasabb, transzcendentális cél elérésében.

Az ökológiai világnézet és értékrendszer általános elemei

A magasabb rendű cél alapvetően abból a nézetből ered, hogy az egyének és a közösségek elválaszthatatlanok a természettől, vagy ha egy további lépést teszünk, akkor a transzcendenstől. Szerves részei annak, mint ahogy a sejtek is részei a testnek. A sejtek végzik a feladatukat a testben. Alrendszerek egy nagyobb rendszerben. Ehhez hasonlóan az egyéneknek és a közösségeknek is folyamatosan szem előtt kell tartaniuk a környezetüknek az állapotát. Hiszen a környezet az a nagyobb rendszer, amiben élnek. Együtt kell működniük egymással és a környezetükkel ahhoz, hogy ők maguk és az utódaik kiegyensúlyozott életet élhessenek és a környezetük is hosszú távon fennmaradhasson.

Ez a rendszerszemlélet elengedhetetlen ahhoz, hogy a közösségek fenntartható attitűddel rendelkezzenek a környezetük felé. Ez az attitűd azt jelenti, hogy a természeti forrásokból csak annyi és olyan anyagi javak előállítására törekszenek, amelyek ténylegesen szükségesek a számukra. És ugyanúgy, ahogy figyelembe veszik a rendelkezésükre álló természeti források képességeit és kereteit, ezekben a közösségekben szem előtt kell tartani a közösség tagjainak a képességeit és igényeit is. Ez azt jelenti, hogy a közösségen belül mindenkinek olyan munkát kellene végeznie, amihez természetéből adódóan vonzódik.

Az elvek univerzális megjelenése

Az ökológiai világnézet és értékrendszer ezen elvei megtalálhatóak a fenntarthatóságról és a rezilienciáról szóló tudományos szakirodalomban. Egy átfogó példa erre a Gaia-elmélet. De nem csak ott fordulnak elő, hanem a hagyományos társadalmakról szóló antropológiai leírásokban is. A bennszülött népcsoportok tagjai a legtöbb esetben rendelkeztek egyfajta természetes ökológiai tudással. Felfedezhetjük őket továbbá különböző vallások szentírásaiban is, például az ősi védikus szentírásban, a Bhāgavata Purāṇában. A szentírások szerint ezek az elvek Istentől erednek. Ezek valójában természeti törvények, mint a gravitáció vagy más fizikai törvényszerűségek és nem hagyhatók figyelmen kívül. Máskülönben nem várt eredményeket kapunk, például egy ökológiai válságot.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .