Megoldás az ökológiai válságra

Kutatás az ökológiai válság megoldása után

A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola megbízásából az elmúlt két évben végeztem egy kutatást, melyben arra a kérdésre kerestem a választ, hogy mi lehet az ökológiai válság tényleges megoldása. Ennek a kutatásnak az eredményeit szeretném röviden összefoglalni ebben és néhány következő bejegyzésben.

A kutatás azt jelentette, hogy rengeteg irodalmat olvastam el a témában, könyveket, cikkeket, tanulmányokat. Próbáltam közös pontokat találni bennük, szintetizálni a következtetéseiket. Ezek nagy része magyar és angol nyelvű tudományos munka volt, ökológusok, biológusok, környezettudósok, szociológusok, közgazdászok, antropológusok stb. tollából születtek. Voltak azonban közöttük vallásos művek is, főleg a védikus szentírások, azon belül is a vaisnavizmushoz tartozó szentírások köréből. Ilyen például a Bhagavad-gītā és a Bhāgavata Purāṇa. Azért választottam főleg a vaisnavizmushoz tartozó szentírásokat, mert én magam is a vaisnavizmus egyik irányzatát, a Krisna-tudatot gyakorlom.

Az általam elolvasott művek között voltak egyedi kutatásokról szóló és a korábbi eredményeket összefoglaló, szintetizáló művek is. A magyar szerzők közül kiemelném Takács-Sánta Andrást, aki az ELTE Humánökológia mesterszakának igazgatója. Munkáiban átfogóan és közérthetően mutatja be a fenntarthatóság témakörét, például A közlegelők komédiája című könyvében.

Meglepő módon, annak ellenére, hogy ilyen széles körből válogattam az olvasnivalómat, szinte teljesen egybehangzó következtetéseket, megoldási javaslatokat találtam a különböző írásokban. És nem csak a tudományos művek következtetései hasonlítottak egymáshoz, hanem a tudományos és a vallásos írások következtetései is.

Mik voltak a következtetések az ökológiai válsággal kapcsolatban?

Először is, az egyik fő közös pont az a megállapítás volt, hogy az ökológiai válság megoldása érdekében az embereknek viszonylag kis, néhány száz, legfeljebb egy-két ezer főből álló, úgynevezett ökologikus helyi közösségekben kellene élniük. Ezek a közösségek azért nevezhetők ökologikusnak és helyinek, mert a számukra rendelkezésre álló természeti források és nyelők eltartó- és befogadó képességének maximális figyelembevételével helyben állítják elő a számukra szükséges anyagi javakat, illetve azok egy jelentős részét.

Nem teljes önellátásról van szó, hiszen ahhoz a legtöbb esetben olyan anyagi javakat is elő kellene állítaniuk a rendelkezésükre álló természeti forrásokból, amelyekre azok nem képesek, legalábbis hosszú távon. Hogyan szerzik be szükségleteik hiányzó részét? Más közösségektől, melyek más természeti forrásokhoz férnek hozzá és így más javakat tudnak előállítani fenntartható módon. Ebből következik, hogy ezeknek az ökologikus helyi közösségeknek is közösségekbe kellene szerveződniük, közösségek közösségeibe.

Ez volt tehát az első következtetés. A továbbiakat a következő néhány bejegyzésben mutatom be. Addig is kellemes közösségépítést kívánok mindenkinek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .