Mentsük meg a jövőt hús- és tejfogyasztásunk csökkentésével

Az ökológiai válság itt van, már benne élünk. És a nagy klímakonferenciák és -csúcsok ellenére a helyzet napról napra egyre rosszabb. Úgy tűnik, hogy ezek a politikusok és más vezetők túlzottan ragaszkodnak túlhaladott elképzeléseikhez, pozícióikhoz, pénzükhöz és hatalmukhoz és így nem látják a nyilvánvaló tényeket. Vagy ha látják is, egyszerűen csak nem tudnak megfelelően cselekedni. Greta nagyon erősen kifejezte ezt számukra a 2019-es ENSZ Klímacsúcson New Yorkban. Felmerül a kérdés, hogy mit tehet az ember ilyen helyzetben? Sok mindent (lásd lentebb). De a J. Poore és T. Nemecek által írt, Reducing food’s environmental impacts through producers and consumers című, a Science folyóiratban megjelent cikk szerint környezetterhelésünk csökkentésének, a jövő megmentésének a leghatékonyabb módja a hús- és tejfogyasztásunk csökkentése, vagy ha lehet, leállítása.

Már annak is óriási eredménye lenne, ha nem hagynánk abba teljesen a hús- és/vagy tejfogyasztást, hanem csak 50%-kal csökkentenénk azt. Természetesen jobb abbahagyni ezeknek a termékeknek a fogyasztását, vagy legalábbis a húsét és a tejipari termékekét. Ha valaki csak csökkenti a fogyasztását, akkor az is fontos, hogy helyi termelőktől szerezze be ezeket az élelmiszereket (is). Ha nem eszünk húst, de tejtermékeket igen, akkor – az én hitem szerint – olyan helyi termelőktől kell beszereznünk azokat, akik nem ölik meg az állatokat és nem küldik őket a vágóhídra.

A legfontosabb módszer, mégsem fogadják el

A fent említett cikk következtetéseit erős tudományos érvek támasztják alá. Nem igazán merül fel kétség helyességükkel kapcsolatban. Bárki elolvashatja a részleteket a cikkben és ugyanazokra a következtetésekre juthat. A probléma az, hogy sok politikus, de még tudós sem akarja elfogadni és akar beszélni arról a tényről, hogy ha megváltoztatnánk az étkezési szokásainkat, akkor azzal érnénk el a legnagyobb hatást.

Természetesen sok más dolog van, amit tehetünk és azok is fontosak. Csökkenthetjük a hulladékunk mennyiségét, gyűjthetjük szelektíven, a szerves hulladékot komposztálhatjuk, élelmünket megtermelhetjük mi magunk vagy beszerezhetjük azt helyi termelőktől, közlekedhetünk gyalog, kerékpárral vagy tömegközlekedéssel autó helyett, otthon csökkenthetjük víz- és energiafogyasztásunkat stb. Ezek mind fontosak és végeznünk kell őket. Azonban hús- és tejfogyasztásunk csökkentésével sokkal nagyobb hatást érhetünk el. Ez tehát a legfontosabb környezetterhelést csökkentő módszer. Ha semmi mást nem csinálunk, csináljuk legalább ezt. Ha valahol el akarjuk kezdeni a változtatást, kezdjük ezzel. Poore és Nemecek bebizonyítják ezt a cikkükben. Ennek ellenére sok politikus, de még tudós sem fogadja ezt el.

Érthető, hogy ez nem könnyű. Régi szokásainkat megváltoztatni nagyon nehéz. Azonban a tény az tény és ha valaminek meg kell változnia, akkor meg kell változnia, még ha nehéz is. Ennél sokkal nehezebb lesz a helyzetünk a közeljövőben, ha nem változunk.

Rövid út gondolkodásmódunk és szokásaink megváltoztatásához

A rövid út, a leghatékonyabb módszer a nehezen megváltoztatható, régi szokásaink és gondolkodásmódunk megváltoztatásához az önszuggeszció vagy meditáció. A meditációval átprogramozhatjuk az elménket, előnyösebb gondolkodásmódra és viselkedésre tehetünk szert. Ha érdekel a meditáció, akkor többet is olvashatsz róla a másik blogomon.

Annak szemléltetése érdekében, hogy milyen fontos szerepet játszhatna a meditáció a fenntarthatóságban, megemlítek még egy szükséges változást, amit valahogy végre kellene hajtanunk. Ez pedig nem más, mint hogy létre kellene hoznunk, illetve újra életre kellene keltenünk a valódi emberi közösségeket. Ez is nehéz feladat, mert nagyon távol áll tőlünk, hogy közösségekben éljünk. Ehhez olyan tulajdonságokat kellene fejlesztenünk magunkban, mint az önzetlenség, a türelem, az igazmondás stb. De a meditáció ebben is segíthetne. Általa viszonylag rövid idő alatt véghezvihetnénk a szükséges változtatásokat az elménkben és a viselkedésünkben.